A Doxa, a Cornavin és az IWC Schaffhausen mellett, a Roamer az egyik legismertebb öröksége a múlt századnak hazánkban. Ha ezeket az márkaneveket elhintjük, több mint valószínű, hogy legalább egy ember emlékszik rá, vagy hallott róla.

A Roamer cégstruktúrája sokat változott az elmúlt fél évszázadban. Egészen '94-ig magántulajdon volt és csak ekkor, több mint 100 év fennállás után került nagyvállalati ernyő alá.

Amit a történelméről mindenképp érdemes tudni, hogy az MST szerkezeteik az ötvenes években kifejezetten jó minőségű és ár/érték arányú darabok voltak, később pedig a Mustang, Searock és Vanguard modellekkel hódítottak.  A nyolcvanas évek elején a kvarcválság hatásaként éppen magába szippantotta volna az ASUAG, amikor ’85-ben az addigi marketing igazgató szárnyai alá vette a céget, az említett 1994-es dátumig.
A márkát megosztva a hongkongi Chung Nam Group és az emírátusok-beli Swiss Watch Group (SWG) birtokolta 2009-ig, de a jelenlegi felállás szerint a Chung Nam Group a tulajdonos, és a márkanév használata a Christian Frommherz által birtokolt és vezetett Roamer AG-é.

A Roamer megőrizte svájci identitását, ráadásul maradéktalanul. Amellett, hogy tokjaikat házon belül tervezik, sőt, azt a saját tokgyárukban készítik, az óra többi összetevője, tehát a mutatók, számlapok és a szerkezetek is svájci beszállítóktól kerülnek a Roamer saját összeszerelő üzemébe. 

Ők tehát nem csak a szükséges minimum 60%-kal akarnak megfelelni a "Swiss Made" kritériumnak, hanem a lehető legnagyobb mértékben.

Hogy a kihívás mindenképp nagy legyen, az alsó-középkategóriában indulnak, ahol elképesztő nagy konkurenciával találhatják szembe magukat. Olyan márkákkal versenyeznek, mint például az Orient Star, Tissot, Certina, Hamilton, Mido, Seiko, elvégre ez úgymond a legszélesebb réteg számára elérhető szegmens, amikor az órakedvelő/órák iránt érdeklődő már azt érezheti, hogy valóban egy maradandó darabot kaphat a pénzéért.

A Roamer kollekciója az elmúlt egy-két évben látványosan megújult, előnyére. A tavalyi év márkán belüli legjobbját a Searock-ot némileg feljebb pozicionálta a cég, és mint belépő modell került be a kollekcióba a Mechaline Pro. Szokatlan egy ilyen órára a belépőmodell jelzőt használni, de erre majd később kitérünk. Érdemes majd lapozni a következő oldalra is, hiszen a Roamer ügyvezető igazgatója elárul olyan dolgokat, amiket eddig csak sejtettünk.

A tokfüleken egy ügyes trükköt használtak, amit tényleg csak hosszas "makrózás" és toksimogatás
után fedezhetünk fel: bár úgy tűnik, hogy a tokfül polírozott és szálcsiszolt felülete között egy térbeli törés is van, ez a felület egyenes és kizárólag a felületkezelés különbözőségével érték el azt a hatást, mintha térbeli "szintek" lennének. Ez az egyik előnye, ha egy óragyártó maga rendelkezik a tokgyártás lehetőségével.

 A számlap ízléses és arányos. A külsőbb részén szemcsés-fényes, ezen helyezkednek el a belső, texturált részre nyúló polírozott, hosszában tört indexek.
A tört indexek előnye, hogy a fény beesésétől függően az egyik oldaluk árnyékot tükröz, a másik pedig fényt, amitől különösen látványos lehet. Ami ennél még érdekesebb látványelem, az a polírozott indexek és a texturált számlap összhatása.

A két különböző felületkezelésű elem, tehát a texturál, nyomott számlap és a polírozott indexek olyan érzést keltenek, mintha az indexek nem érnének hozzá a számlaphoz, hanem lebegnének fölötte. Ehhez nem kell űrtechnika, csak némi kreativitás, és mégis kevés gyártó készít ilyet, vagy ehhez hasonlót. Egyedül a mutatók hossza az, ami elbírt volna még néhány millimétert, hogy még arányosabb legyen a számlap.

A szíj 5 soros, a három szélesebb sor szálcsiszolt, az ezeket elválasztó vékony szemek polírozottak. A szíj belső felét megfigyelve láthatjuk, hogy ezek nem 1 vagy 3 darabból megmunkált szemek, hanem minden szem tisztességgel, 5 darabból áll. Sok esetben 1 szíjszem, 1 darabból áll, és CNC-vel, valamint különböző felületkezelésekkel érik el azt a hatást, hogy olyan legyen, mintha több részből állna, ez olcsóbb megoldás, de egymás mellé téve az 1 darabos és a több darabos szemeket, a különbség magáért beszél.

A szerkezet az STP-től érkezett a Roamer Mechaline Pro-ba. Az STP 1-11 az örökzöld ETA 2824-2 alapján épült gyakorlatilag teljesen ugyanolyanra, csak úgy, mint például a Sellita SW200. A tesztre érkezett darabnak a pontossága egyenletes volt minden pozícióban, ami természetesen egy nagyon pozitív dolog főleg úgy, hogy ebben a kategóriában nem tesztelnek gyárilag több pozícióra és különböző hőmérsékletekre pontosságot.

A 100 méteres vízállóság erős pozitívum, mivel ez nem egy sportóra, sokkal inkább egy minden szituációban alkalmas darab. Stílusilag ebbe a kategóriába sorolható például a Rolex Datejust, a nemrégiben bemutatott Orient Star Basic Date, a TAG Heuer Carrera alapmodelljei, az Omega Seamaster Aqua Terra, vagy akár a Certina DS1, ha csak svájcból válogatnánk, természetesen nem maradéktalanul. Amiben viszont tényleg különleges lehet kategóriájában a Roamer, az a 7 év garancia. Le a kalappal, főleg ennyiért; hiszen az ára éppen 200.000 forint alatt van.

Ha tetszett a cikk, érdemes figyelemmel kísérni továbbra is a blogbejegyzéseinket, ugyanis a következő alkalommal a ROAMER ügyvezetőjével készített villáminterjút hozunk nektek!